Két nappal ezelőtt ilyenkor még nem gondoltam, hogy új kutyám lesz. Persze csak ideiglenesben van nálam, de mégis eléggé meghatározó lett itthon.

Péntek délután egy megbeszélésre mentem, és egy kb. 6 hetes fekete kis kölyökkutyával tértem haza. A kiskutyát aznap délelőtt egy volt Tappancsos találta a Stefánián, mást nem tudott vele tenni, mint bevinni Éva virágüzletébe. A menhelyen rengeteg a kutya, közel háromszázan vannak, oda nem mehetett. Aki megtalálta Pesten él, így ő sem vihette magával. Ilyenkor mindig a csodára várunk, hogy valahogy megoldódjon a helyzet. Mivel ez a kutya méretben is meg korban is kicsi, most én próbáltam be, mit szól hozzá a saját, és hazavittem. Nem örült neki, de elfogadta a helyzetet. Most egyáltalán nem vesz róla tudomást, miközben kitüntetett figyelmet fordít felém. Most mindketten a túléléslére játszanak, ki-ki a maga módján. A kicsi ösztönösen alkalmazkodik, az öregből meg nagyon szófogadó és jókutya lett. Egyelőre ennyi az egész történet hozadéka.

No meg az, hogy a szóbanforgó hathetes kistörpe, Mogyoró egyelőre lakhat valahol. Neki ez maga az élet, ebben a korban még az anyja mellett lenne a helye, az utcán teljesen esélytelen a túlélése.