Kedvezni akartam az öregnek, ezért kora reggel bicikliztünk egyet. Az öreg loholt (ő szereti), Mogyoró pedig a biciklikosárban ült. Nem volt neki újdonság, a 0. nap így jött velem haza. Szinte végig az öreget figyelte, és már egyre kevésbé riadt meg a távoli kutyaugatástól.

 

Mogyoró alapvetően nagyon jó kutya, állítottam ezt egészen tegnapig. Ma már kezdett kinyílni a csipa. Kilopta az öreg játékai közül egy száras labdát, és azzal játszik.

Megkóstolta a lábtörlőt, bepróbálkozott a telefonzsinórral is, délután a papucsom is teleportált olyan 70 cm-t. Ilyen fiatal kiskutyát még nem szabad büntetni, egyszerűen el kell terelni a figyelmét másfelé. Már ha épp ott vagyok. Praktikusabb lesz inkább a szobaajtót lezárni, itt kint messze nem olyan veszélyes, mint a szobában.

 

Ma megismerkedett a porszívóval is. Kikapcsolt állapotban elkezdte rágcsálni. Bekapcsolás után fővesztve rohant a lakás legtávolabbi pontjára. Miután látta, hogy az a félelmetes szörnyeteg közelít felé, akkor bemenekült a helyére, a fürdőszobába. Nagyon bátor tett volt, mert pont a porszívó mellett kellett elrohannia. Bevállalta. Mogyoró becsúszott a mosógép melletti rés legtávolabbi sarkába. A felmosásnál már kicsit kijjebb jött, de még mindig nagyon óvatos volt. Egy kiskutyának bizony az ilyen dolgokat egyedül kell feldolgoznia. Ha elkezdtem volna nyugtatgatni, simogatni, akkor ezt ő úgy vette volna, hogy jogos a félelme, bizony nagy veszélyben van. Tehát csak erősítettem volna benne az egyébként teljesen értelmetlen félelmet a porszívóval szemben. Így pedig rövid idő után a kíváncsiság előbújt őkelméből.

 

Este egy negyed féreghajtó tablettával zártuk a napot, holnap pedig figyeljük a produktumot.

 

A mai menü főtt csirkehús, főtt rizs, túró, néhány szem kölyöktáp az öreg tányérjából kilopva. A nap termése egy kicsit kevesebb pisis holmi, 2 egészséges kutyakaki, egy pedig eldugva (ez akár előző napi is lehetett).