Mogyoróval nincs semmi gond, a parvo elleni szuri észrevétlenül dolgozik a szervezetében, más okból maradtam el a blogírással, most igyekszem pótolni a napokat.

Péntek kora reggel ismét bicikliztünk, hogy az öregnek is meglegyen a napi mozgásadagja és az öröme. Mogyoró egyre nehezebben viseli a fogságot az utcán, izgett mozgott a bicikli kosarában, ezért estefelé már letettem a földre egy játszótéren, ahová kutya nem jár. Nagyon élvezte, minden fűszálra rácsodálkozott, és rohangált fel-alá.

Gondolom felmerül a kérdés, miért cipelem magammal minden egyes alkalommal az öreggel való sétán a kicsit.

Egy ilyen pici kölyökkutyába szinte genetikailag bele van kódolva, hogy ha egyedül marad, az maga a vég, hiszen bármilyen más ragadózó kiszolgáltatott prédájává válhat. Ezért sír iszonyatosan a magára hagyott kölyökkutya, így hívja a segítséget, pontosabban az anyját. Ez egy nagyon sokkoló élmény egy kiskutyának, főleg ha sűrűn előfordul, akár felnőtt korában is kiegyensúlyozatlanná, kezelhetetlenné válhat. Ezért sem szabad kölyökkutyát 8 hetes kora előtt elszakítani az anyjától, mert az idő alatt a társaság és az anyja óvó védelme a nap 24 órájában biztosított. A kölyökkutyát elválasztás után az új otthonában is fokozatosan kell szoktatni az egyedülléthez. Először csak néhány percre tanácsos magára hagyni, és csupa pozitív élménnyel kísérni az akciót (finomság, simi, játék). Később ezt az időt lehet folyamatosan növelni. Ez a fokozatosság lakásban tartott és udvari kutyára egyaránt vonatkozik. Könnyebb a helyzet, ha egy már meglévő kutya vagy cica társa lesz a kiskutya, mert akkor később sem lesz egyedül.

Visszatérve Mogyoró hétköznapjaira: a mai menü főtt csirkehús, kölyöktáp, joghurt. A nap termése néhány pisi holmi és 4 egészséges kutyakaki.