Amikor sétálunk Mogyoróval, a legtöbb ember arcára mosolyt csalunk. Van aki nyíltan odajön megsimogatni Mogyorót, van aki csak rejtegeti a mosolyát. Vannak akik arcát -ahogy meglátják a zötyögő kiskutyát a kezemben -, egy széles, őszinte mosoly önti el. Ma nagyon sok ilyen mosolyt kaptunk, mert Mogyoró egyre izgágább, és felfigyelnek rá az emberek.
Persze néhányan zord tekintettel mennek el mellettünk. Mennyivel jobb napja volt azoknak, akik szeretik a kutyákat.
Ma hajnalban éktelen visításra ébredtem, vélhetően Mogyoró az öreggel is elkezdett szemtelenkedni, és kapott egy kis rendreutasítást. Az ijedségen kívül semmi baja nem történt, viszont ma velem sem volt annyira durva. Jó lecke volt.
A mai nap legjellemzőbb eseménye, hogy a két kutya nagyrészt egymás tányérjából evett. Persze a sorrendre vigyáztak.
A mai menü kölyöktáp, joghurt, túró. Whiskas macskakonzerv nem finom, még az öreg tányérjából sem. Helyette főtt csirkehús joghurtos, párolt vegyeszöldséggel. Ez utóbbiból minden elfogyott. A nap termése rengeteg pisi holmi és 4 egészséges kutyakaki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.